Kedves Katalin ! A rendkívüli felmondáshoz kapcsolódó kérdés megválaszolásával kezdem. Az Mt. 96. § (1) bekezdése határozza meg a rendkívüli felmondás jogszer? alkalmazásának feltételeit a következ?k szerint: A munkáltató, illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelent?s mértékben megszegi, vagy b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ett?l érvényesen eltérni nem lehet. A munkáltató azon magatartása, hogy a munkabért nem vagy csak sorozatosan késedelmesen fizeti meg, alapos indok a munkavállalói rendkívüli felmondáshoz, ezt több jogeset is tartalmazza. Ezen felmondás szigorú határid?höz kötött, mégpedig ugyanezen paragrafus (4) bekezdése értelmében a rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzést?l számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztét?l számított egy éven belül, b?ncselekmény elkövetése esetén a büntethet?ség elévüléséig lehet gyakorolni. Ez azt jelenti, hogy ha a az utolsó felszólítása február 12-én volt, azzal a tartalommal, hogy 8 napon belül fizessen, akkor a 15 nap február 20-al kezd?dik és március 7-ével járt le. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem élhet felmondással. Két lehet?sége is van, vagy ismét felszólítja a munkáltatót, rövid 3 napos határid? kit?zésével a fizetésre és ennek eredménytelen letelte után 15 napob belül rendkívülivel felmond. A másik út, hogy a munkabér fizetési napnak a letelte után (Mt. szerint minden hó 10-éig lehet bért fizetni, de lehet, hogy az Ön munkaszerz?dése konkrét napot tartalmaz)15 napon belül közli a felmondást. A rendkívüli felmondás jogszer?ségének a két lába tehát egyrészr?l a jogszer? alap és a határid? betartása. A jogalappal nincs probléma, hisz a folyamatos nemfizetés megalapozza, így a határid?t kell csak betartani, az el?z?kben leírt két mód egyikével. A 96. § (7)bekezdés kimondja azt is, hogy ha a munkaviszonyt a munkavállaló szünteti meg rendkívüli felmondással, a munkáltató köteles annyi id?re járó átlagkeresetet részére kifizetni, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, továbbá megfelel?en alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is. A munkavállaló követelheti felmerült kárának megtérítését is. A felmondás közlésekor kérni kell az irányadó felmentési id?re járó átlagkereset, végkielégítés megfizetését, valamint a ki nem fizetett munkabért is természetesen késedelmi kamattal együtt. Sajnos az a gyakori eset, hogy a munkáltató nem fizet, így az illetékes munkaügyi bíróság el?tt érvényesítheti követelését. A munkaügyi perr?l azt kell tudni, hogy a munkavállaló részére illetékmentes, csak akkor kell perköltséget fizetni, ha elveszíti a pert. A kérdése másik része az álláskeresési támogatásra irányult. Az Flt. 25. §-a szerint ez akkor jár, ha a) álláskeres?, b) az álláskeres?vé válását megel?z? 4 éven belül legalább 365 nap munkaviszonnyal rendelkezik, c) rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult, továbbá táppénzben nem részesül, d) munkát akar vállalni, de önálló álláskeresése nem vezetett eredményre, és számára az illetékes munkaügyi központ sem tud megfelel? munkahelyet felajánlani. Ezen feltételeknek a leírtakból kiindulva megfelel, tehát jár Önnek.

tisztelettel:
Dr. Tóth Edina
drtothedina@onlinejogasz.hu