Tisztelt Ügyvéd Asszony/Úr! Megközelítőleg egy héttel ezelőtt Dr. Bagó-Rónai Ivett válaszolt az általam feltett egyik jogi kérdésre (két db tehergépjármű külföldre irányuló eladását követő áfa-kötelezettség). Mivel a válaszuk igen logikus felépítésű és számomra is jól érthető volt, fordulok ismét Önökhöz. Cégem egész elmúlt évben fuvarozási szerződés keretein belül a kiskunlacházai Mobiltrans Zrt. alvállalkozójaként dolgozott. 2006 nyarától fizetési nehézségei támadtak a Zrt.-nek, így egyre nehezebben, egyre hosszabb várakozási idő után jutottam a pénzemhez. Ezek a problémák egyre erőteljesebben jelentkeztek, míg végül ez 2007 év elejére a 90 napos fizetési határidő mellett is még több hónapos fizetési csúszást jelentett. Jelenleg is tartoznak a 2006 11. havi teljesítésből 4,3 millió Ft-tal. A 2006 10. haviból pedig további 933.000 Ft-tal hátralékuk van, amelyet azzal a hivatkozással nem fizetnek meg, hogy a 2006 nyarán végzett munka során állításuk szerint túlfizettek minket, bár ezt az általuk igazolt fuvarlevelek és teljesítményigazolások cáfolják. Az elmúlt év egyéb más elszámolási problémáit ez tetézte be. Ezért én úgy döntöttem, hogy a 2006 II. félévi teljesítést tüzetesen átvizsgálom, melyből eredően a teljesítményigazolás és a menetlevelek különbsége további 1,3 millió Ft eddigiekben el nem számolt munkabért tesznek indokolttá. Ezt az egy számlát a Zrt. be sem fogadta és folyamatosan vitatja is részben hivatkozva arra, hogy minden úgy van jól, ahogyan azt ők elszámolták, ha van különbség, ha nincs. Többször is felszólítottak arra, hogy a 933.000 Ft-ról küldjek jóváíró számlát, mert míg ez meg nem érkezik hozzájuk, addig nem áll módjukban a többi fizetést sem teljesíteni. Hogy cégem minél hamarabb a pénzhez jusson, az ügyvédem tanácsára felszámolási eljárást indítottam 2007. május 10-én a Zrt. ellen. Ezt a Pest Megyei Bíróság lesöpörte az asztalról azzal, hogy a Zrt. a felszólító levélre időben válaszlevelet küldött azzal az egyszerű megjegyzéssel: „Fenti követelésedet összegszerűség tekintetében vitatom.”. Bár a felszámolási eljárás csak arra az összegre volt benyújtva, amelyet addig nem vitatott, nem vont le belőle, semmilyen megjegyzést nem tett rá. A bíróság további indoka, hogy: „A törvény nem határozza meg a vitatás fogalmát. Nem tér ki arra, hogy mi minősül ’érdemi’ vitatásnak. A bíróságnak – a felszámolási eljárásban – nincs lehetősége annak vizsgálatára, hogy az adós által – a fizetés megtagadása okául – előadottak tényszerűek és jogszerűek-e.”. Kérdéseim: Van-e értelme megfellebbezni az I. fokú bíróság ítéletét, vagy ezzel csak az 50.000 Ft mellé további 7000 Ft „adományt” küldök a bíróságnak? A polgári peres eljáráson kívül milyen egyéb más lehetőségem van arra, hogy a pénzemhez hozzájussak? Akadályozhatom-e a Zrt. munkavégzését, gondolok itt arra, hogy a telephelyre bevezető út forgalmát a lehető legnagyobb mértékben gátolom, akár elzárom – ez nem közút? Vagy pedig mondjak le a követelésemről és örüljek, ha valamit is megfizet a tartozásából? Tisztelettel: Vas István