Tisztelt Online Jogász, Bonyolult helyzetbe kerültem. Egy kisregény formájában leírom a történetemet, hogy jogi szempontból átlátható legyen a tényállás. A kérdéseimet a végén teszem fel. Külföldi a feleségem, magyarul még nem tud kommunikálni, 3 éve vagyunk házasok. Szerettünk volna gyereket, az esküvő után neki is láttunk, talán egy évig próbálkoztunk és sehogy nem esett teherbe. Akkor elmentem urológushoz és megállapította, hogy az anyagomban nincs ivarsejt. Egy idő után megismételtük a vizsgálatot, akkor is 0 ivarsejt volt az eredmény. Elmondtam az urológusnak hogy 2,5 éves koromban volt egy kétoldali sérvműtétem, azt mondta az akkori régi módszerrel csinálva néhány férfinak volt teljes hereelhalása. Aztán voltam nála egy műtéten ahol a heréimből kicsípett egy kis mintát és kiderült hogy az egyikben még van ivarsejt termelés. Belevágtunk a lombik programba és ott is vizsgálták az anyagomat, ugyanazzal a 0 eredménnyel. A következő lépés az lett volna hogy egy hasonló műtéten a jó herémből kicsípnek egy nagyobb darabot és izolálnak belőle ivarsejteket az in vitro megtermékenyítéshez. Még mielőtt alkalmam lett volna elmenni erre a műtétre, egy szép napon a feleségem hazajött pestről egy alkoholgőzös buliból terhesen. Azt mondta nem fog többet találkozni az illetővel, csak egy románc volt és megbánta. Egyébként nekem sosem volt hajlandó felfedni az interneten megismert budapesti honfitárs ismerőseit. Én jóhiszeműen megbocsátottam neki a félrelépést, egyszer mindenki hibázhat, gyereket meg amúgy is akartunk, nekem az volt a legfontosabb hogy szép és egészséges legyen. Amikor a gyerek megszületett, mindent úgy intéztünk mintha én lettem volna a természetes apja. Senkinek nem árultuk el a turpisságot. Nem emlékszem pontosan mikortól, de hetente 2-3 alkalommal, munkanapokon rendszeresen leutazgatott hozzánk vidékre a feleségem egy nős, gyerekes férfi ismerőse (kiküldetésben dolgozó honfitársa). Azt mondta a feleségem hogy ők csak barátok és csak beszélgetni, vigasztalódni jár hozzá. A tagnak nagyon régóta megromlott a házassága, a felesége naponta szapulta őt a gyerekük előtt. Érdekházasság volt, katonai karriert csinált általa az illető. Aztán az emberünknek közeledett a kiküldetése vége és a feleségem előállt azzal, hogy a gyerek valójában ettől az embertől van (?!). Az emberünk először maga sem tudta hogy a gyerek tőle van, mert óvszerrel védekezett (állítólag) és azt sem tudta hogy nekem nem lehet sima módon gyerekem csak azt tudta hogy akkoriban éppen próbálkoztunk. Aztán amikor a kicsi pár hónapos lett, a hasonlóság miatt megértette hogy ez a gyerek tőle van. A feleségem akkoriban azt állította, hogy ha arról lenne is szó, semmiképpen nem menne hozzá mert a fickó száján kicsúszott régebben hogy "De hát úgyis akartatok egy gyereket, majd eléldegéltek vele" Később mégis az történt, hogy ezek ketten összemelegedtek. A fickó visszautazott a hazájába, és beadta a válópert. A feleségemmel interneten keresztül tartották a kapcsolatot. Én mondtam a feleségemnek hogy szeretem őt is meg a kicsit is, és szeretném ha mellettem maradna és elfelejtené azt az embert. Akkor azt mondta hogy össze van zavarodva mert engem is szeret, őt is szereti és nem tud választani közöttünk. Mondtam neki pedig választani kell mert nem lehet valakinek a felesége és közben másnak is a kedvese. Mondtam neki bárhogyan dönt is, én elfogadom a döntését. Aztán nyár végén volt nálunk a feleségemnek egy kiskorú rokona nyaralni. A feleségem kiutazott érte, majd a végén vissza is vitte, de Magyarországra nem utazott haza. Úgy volt hogy kiutazok a kis vendégünket megkeresztelni és együtt utazunk haza. Telefonon tartottuk a kapcsolatot, akkor úgy állt hogy mellettem döntött. Később telefonon bejelentette hogy a másfél hónap alatt volt ideje gondolkodni a kapcsolatunkon és rájött hogy nem érez irántam szerelmet, és nem kíván velem tovább együtt élni. Gondolom a másik mellett döntött. Így lett vége egy majd 4 éves kapcsolatnak és ezen belül egy 3 éves házasságnak. Ezek után abszurdnak találom, hogy gyerektartást fizessek amikor a kicsi a vér szerinti apjához kerül. Jelenleg úgy néz ki hogy a feleségem nem kíván ideutazni hogy a válóper könnyebben menjen, és anyagi támogatást sem fogad el tőlem merthogy miért menjen mindez az én költségemre, ha már nem érez irántam semmit. Sajnos megeshet hogy szégyenében nem is jön többet és az új társával felszívódnak. Odaát van egy bejelentett lakcíme, de valószínőleg ott nem lesz megtalálható mert az ott lakó rokonai állandóan csak pumpolni akarják. Az emberünknek tudom a nevét, meg hogy hol szolgál most - már ha lehet hinni az információknak. Nekem megvannak a leleteim a sérvműtétemről, az urológiától és a Káli intézettől. Van pár fénykép a feleségemről, a kicsiről meg az emberünkről. Az interneten tájékozódtam a válás mikéntjéről, és az apasági vélelem megtámadásának lehetőségeiről. Azt látom hogy ha a feleségem és a kicsi tényleg nem lesz elérhető akkor az bonyodalmat fog okozni az apasági vélelem megtámadásának perében és a válóperben is. Vagyonmegosztási problémánk nem lehet mert nincs semmi ingatlan vagyonom, és ingó vagyonom is csak pár száz ezer forint értékű van, gondolom ha mégis elérhető lesz a feleségem akkor felajánlok neki pénzt az ingó vagyon értéke felében, azzal kiegyezünk. Tehát, a kérdéseim a következők (a legrosszabb esetre számolva) Ha a feleségem nem lesz hajlandó ideutazni és elérhető sem lesz, akkor hogyan indítsak ilyen körülmények között válópert, melyik fajtát válasszam? Az apasági vélelmet hogyan támadjam meg? Melyik pert kell előbb indítani? A házastársi tartással mi lesz? Lehet-e, kell-e, érdemes-e magánügyvédet fogadni? Válaszukat előre is köszönöm.