A következő problémával kapcsolatosan kérném tanácsukat, véleményüket. 33 év munkaviszonnyal rendelkező vidéki tanárnő vagyok. Egy sajnálatos otthoni baleset folytán mindkét agylebenyem 1,5-1,5 cm-es részét elvesztettem, így a tanári pálya folytatására alkalmatlanná váltam. Rokkantsági nyugdíjra vonatkozó igényemet a tb. szerv - ellentmondásos szakértői véleményekre alapítottan - elutasította, a rokkantságra való jogosultságom megállapítása iránt keresetet indítottam. Munkahelyem mindenben támogat, az iskola igazgatója ígéretet tett arra, hogy nem szünteti meg munkaviszonyomat rokkantságom megállapításáig, hogy ne kerüljek minden ellátás nélkül az utcára. Sajnos lassan táppénzre sem vagyok jogosult és szabadságom sincs már, tanításra alkalmatlan vagyok, így nem meri annak kockázatát vállalni, hogy gyerekeket bíz rám. A fentieknek nagyon örültem, és nagyra értékeltem munkáltatóm hozzáállását, azonban új információk alapján arra a következtetésre jutottam, hogy esetleg előnyösebb lenne, ha felmentéssel megszüntetnék munkaviszonyomat és így jogosulttá válhatnék végkielégítésre is. Kérdésemmel munkáltatómhoz fordultam, aki azt válaszolta, hogy nem tud ilyen lehetőségről, majd utánanézve, és a fenntartó önkormányzattal egyeztetve azt a tájékoztatást adta, hogy erre nincs mód, mivel nincs rá költségvetési keret. Összefoglalva a helyzetet csak osztályok összevonására alapított létszámcsökkentésre hivatkozással tudnának forrást kicsikarni erre a célra, de ez is kérdéses, illetve az igazgató célzott rá, hogy valószínűleg hamarabb mondják, hogy lehetetlenítsen el és érje el, hogy magamtól menjek el, mint hogy kifizessék a felmentésemmel járó juttatásokat. Nem tudom, mi a teendő ilyen helyzetben. Felmenthetnek alkalmatlanság címén? (Erre vonatkozóan számos orvosi véleménnyel rendelkezem, az igazgatós sem kérdőjelezi meg ennek tényét.) Jogosult lennék végkielégítésre és felmentési időre járó átlagkeresetre? Mi történik, ha magam tájékoztatom munkáltatómat alkalmatlanságomról és kérem felmentésemet, minősülhet úgy, mintha én mondtam volna fel? Felmenthetnek egyáltalán, hiszen dokumentáltan tartósan keresőképtelen vagyok... Mi történik, ha a bíróság megállapítja rokkantságra jogosultságomat, elvesztem a felmentés, és így a juttatások lehetőségét? (Le kell mondanom munkaviszonyomról a rokkantsági nyugdíj érdekében?) Az iskolaigazgató arról tájékoztatott, hogy ha megállapítják a rokkantságot, másnap le kell mondanom a munkaviszonyról, különben elveszítem a rokkantságra való jogosultságot. Milyen szabályok alapján jár el a bíróság a rokkantság feltételeinek megállapítása során? (A kérelem benyújtása vagy az elbírálásakori szabályok irányadók, a kettő között jogszabályváltozás volt!) Mi a helyzet, ha elutasítják kérelmemet, a per úgy áll, hogy mind az első, a mind a másodfokú szakvélemény alapján alkalmas vagyok munkavégzésre ám képtelen indoklással (pl. számítógépes munkára javasolnak 5 dioptriás szemüveggel, könnyű fizikai munkát javasolnak, közben még hajolnom és lépcsőznöm sem lehet, emellett napközben többször elalszom, le kell feküdnöm, képtelenség, hogy egy munkáltató is vállalja egy újabb eséssel járó ezúttal munkahelyi baleset kockázatát…). A perben arra hivatkoztunk (egy bírósági határozat alapján), hogy a megalapozatlan szakvéleményre alapított határozat jogellenes. Kérjem esetleg a munkaügyi per szünetelését amíg a kérdés a munkáltatómmal tisztázódik? Mi lehet a következménye, ha az önkormányzat nem akarja járandóságomat kifizetni, megtehetik, hogy nem mentenek fel? Valószínűleg nem tudnak másik állást felajánlani sem, mivel az állandó szédülés, fejfájás miatt állandó felügyeletet igényelek, folyamatos pszichiátriai és neurológiai kezelés alatt állok, képtelen vagyok koncentrálni, mindent elfelejtek.... Jelen levelemben is mások voltak segítségemre. A perben még nem volt tárgyalás, mert az első tárgyaláskor kórházi kezelés alatt álltam, így kértem annak elhalasztását, így a bírót sem tudtam ezekről a körülményekről tájékoztatni, de azt hiszem talán ő nem is foglalhat állást ilyen kérdésekben. Tisztelettel megköszönném segítségüket, véleményüket. Köszönettel: Szepesi Éva