Tisztelt Dr. Tóth Edina! Korábban már többször segítségemre volt a nyugdíjbiztosítási igazgatósággal szembeni peremben. Újabb kérdésem lenne, előre is köszönöm válaszát. 2007. március 12. napján balesetet szenvedtem, amely maradandó agykárosodást, és ennek szövődményeként számos, munkaképtelenséget okozó betegséget eredményezett. Első alkalommal 2007-ben kérvényeztem rokkantságom megállapítását, az I. fokú orvosi bizottság 2007. december 13. napján kelt határozatában 50 %-os munkaképesség csökkenést állapított meg. Fellebbeztem, 2008. február 8-án szintén 50 %-ot állapítottak meg. Állapotrosszabbodási kérelmet nyújtottam be 2008. június 23-án, amelyet szintén elutasítottak, az össz-szervezeti egészségkárosodás mértékét (2008. július 22-én) 48 %-ban állapítva meg. Fellebbezésemet követően a II. fokú bizottság (2008. szeptember 26-án) 45%-os ÖEK-et állapított meg. A másodfokú szakvélemény nem tartalmaz megállapítást az egészségkárosodás időpontjának kezdetére vonatkozóan (ekkor esetleg az igénybejelentés 2008. június 23-i időpontját kell tekinteni?) de az ugyanerre a szakvéleményre hivatkozó másodfokú határozat azt írja, hogy a (másodfokú) „szakvélemény szerint 2007. december 13. napjától az egészségkárosodás mértéke 45 %.” (Emellett leírták, hogy intézményes rehab. nem javasolt ÖEK százalékos mértéke miatt.) Keresetet nyújtottam be, a kirendelt szakértő azt állapította meg, hogy az ÖEK az 50 %-ot eléri, amelynek fennállása 2008. július 22. napjától véleményezhető. Ezt követőem másik szakértő kirendelésére is sor került, mert az alperes vitatta a szakértői bizottság kompetenciáját, aki azt rögzítette, hogy az ÖEK 50 %-ban állapítható meg, valamint - számomra nem egyértelműen - más helyen rögzíti, hogy „az 50 %-os egészségkárosodás 2008. január 1-től megállapítható.” Leírják még, hogy rehabilitációra szorulok, de nem vagyok rehabilitálható. Ha jól értem, a rokkantságomat megállapították, így elvileg rokkantsági nyugdíjra leszek jogosult. A per befejeződéséig munkaviszonyom is megszűnik, így megkapom végkielégítésemet. A problémám azonban az, hogy én már 2007-ben elszenvedtem a rokkantságot kétségtelenül okozó balesetet, és maga a nyugdíjfolyósító is megállapította másodfokú határozatában, hogy az egészségkárosodás 2007. dec. 13-tól áll fenn, igaz, szerintük nem 50, hanem 45 %-ban. Ha a bírósági szakértők ezt eltérően, a nyugdíjszabályok 2007. december 31-i változását követő időpontjára állapítják meg, engem véleményem szerint hátrány ér, mivel ekkortól összegszerűen más a nyugdíjak értékelése. Nem értem, hogy hogyan állapíthatja meg a (bírósági) szakértő az egészségkárosodás kezdő időpontját 2008. jan. 1-re, hiszen akkor nyilvánvalóan semmilyen változás nem történt egészségemben. Mitévő legyek? Kérjek harmadik szakvéleményt annak megállapítására, hogy az egészségkárosodás 2007. december 31-ét megelőző időponttól áll fenn? Hallottam az Egészségügyi Tudományos Tanácsról, indítványozzam esetleg az ő szakvéleményüket? Helyesen gondolom, hogy ebből előnyöm származna? És elképzelhető, hogy a harmadik szakértő vagy a tud. tanács nem állapítja meg az 50 %-ot, hanem csak kevesebbet, vagy kérhetek szakértőt csak erre a kérdésre? Hogyan járhatnék a legjobban? Hiszen nyilvánvaló, hogy az egész rendszer csak azért működik, hogy ne kelljen, vagy minél kevesebb nyugdíjat kelljen fizetniük, a nyugdíjfolyósítót nem érdeklik a betegséggel és annak időpontjával kapcsolatos konkrét tények, és most elbizonytalanodtam, mert a számomra kedvezően, 50%-ot értékelő szakértők sem a 2007-es bekövetkezési időpontot állapították meg. Fogalmam sincs, mi lehet ennek az oka, véleményem szerint orvosi iratokkal nem igazolható.. Köszönöm segítségét.